Mindjárt ráolvad a szoba, és hamarosan felgyújtja magát, mialatt ezt gondolja, miközben megtörténik: elmenekül, a szobán kívül, az őszi erdőbe,
reggel, hamuszürke ég, enyhe szél, gyéren álló fák dacfehér törzzsel, rothadó levélszőnyeg, ő egy vadász, zöld posztóruhában, vörös tollas fekete kalappal fején, fut, nincs fegyvere, majd az üldöző, tehát ő, aki fut, célbaveszi és eltalálja, egyenesen át a szívén, ami benn van szétrobban, megszűnik ott lenni, máshová kerül, ő marad, de már nincs több mozdulat, gondolat, csak a zöld posztóruha, a vörös tollas kalap, meg ami megtartja ezeket, összeesik - először végleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése