miközben ezt hallgatom.
hajnali egy múlt nyolc perccel.
telihold.
a szemközti panelház tetején két férfi dolgozik egy antennán, homlokokun fejlámpa, hangjuk visszhangzik a lakótelepen.
a szemközti panelház negyedik emeletének konyhai ablaka narancssárgán világít a függönytől.
a mellette levő kisszoba egyik felét vörös függöny takarja el, a másik felén át látni egy óriási, plüss Micimackót, rámmered fekete szemekkel.
a távolból kutyaugatás, az egyetemi diszkó felől monoton basszus.
a lakótelep lélegzik: panelházak szellőzőrendszere egyszerre zúg mindenütt.
számomra szokásos utcai kép.
az ég tiszta, jól látszanak a csillagok.
a levegőben megfoghatatlan tél- és lapuló pöcegödörszag.
egy óra huszonkilenc perckor posztolom ezt.
valahol valaki (ábrándos három pont kell ide) ...
a mélyben metróalagutak hálózata
Ki tudja hova utazunk a ..................-túli sötétben
miközben azt hisszük, ébren vagyunk
és csináljuk a mindennapot
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
"valahogy úgy tetszett, hogy csak akkor tehet föl az ember igazán jó kérdést, ha tulajdonképpen már a választ is tudja, de annak meg mi értelme?"
Megjegyzés küldése