Egyszer kivándorolt a fullasztó, száraz, ködös sivatagba. Egyetlen fekete vonalat követve utazott évtizedeken keresztül, mégsem lépett egyet sem. Ment több ezer mérföldet, másodperc nem pergett közben. Aztán lát egy ásólapátot, úgy heverni a földön, mint egy késelés áldozata, lapát végével a délután ötórai Nap felé mutatva. Megragadja, belevág a földbe és ásni kezd. A talaj a homok vékony rétege alatt - meglepve tapasztalja - az őrölt kávéhoz hasonló, és nedves akár egy szajha. Ás, ás egyre csak ás, mikor már feltornyoz egy jókora pap magasságú halmot abbahagyja. Az ásólapátot ledobja, kétkedő igézettel nézi a kupacot. Egy földszínű ajtót vesz rajta észre. Kimért léptekkel az ajtóhoz megy és belép rajta.
megjelent K.O. Műhely 2008/1
megjelent K.O. Műhely 2008/1
2 megjegyzés:
ajtók, ajtók... belépés... időtlenség... végtelenség...
bizony-bizony... vérkomoly... örök... témák...
Megjegyzés küldése